Az elmúlt időben egyre többen kérdezték meg tőlem: Pali! Mi a titkotok? Hogy csináltátok, hogy a válság legmélyebb bugyrában, amikor egyik cég a másik után ment csődbe, ti nulla tőkével elindultatok, és mára már egy több százmilliós forgalmú, sikeres cég lett belőletek?
Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mi a Mi titkunk? Mit csinálunk másképp,, mint mások?
Mert én nagyon is úgy érzem, hogy semmi hókuszpókusz nincs abban hogy eddig eljutottunk.
Szorgalmasan dolgozunk, álljuk a szavunkat, jól bánunk az ügyfeleinkkel és nem mondunk rosszat a konkurenseinkről. De ennyi lenne az egész, vajon ez elegendő a sikerhez?
Ahogy ezen tűnődtem, eszembe jutott, hogy anno, 2006-ban még mi sem szállítmányozóként kezdtük a pályafutásunkat. Lehet, hogy meglepően hangzik, de a Ferrara 2006 Kft eredetileg az építőipar területén tevékenykedett. Néhány kemény év után rá kellett eszmélnünk, hogy ez a piac kifulladóban van. Váltanunk kellett, méghozzá nagyon gyorsan és nagyon okosan. Mivel mindketten a szállítmányozás területén dolgoztunk így nem volt kérdés mi legyen a cég új tevékenysége.
Tehát mondhatom, hogy a siker első két titka: a jó receptorok (megérezni, ha veszély közeleg) és a rugalmasság (bátran váltani, amikor kell)
2009-ben kezdtük el tehát a fuvarok szervezését. Eleinte mindenki csak nézett ránk kerek szemekkel, és szinte várták, hogy mi is csődöt jelentsünk. De valahogy mi ezt nem hallottuk meg, nem vettük tudomásul. Csak mentünk előre, rendületlenül. hívtuk a potenciális ügyfeleket és minden követ megmozgattunk, hogy mi kapjuk a fuvart.
A következő két lépcső a sikerhez: hit és rettenthetetlenség.
A dolog bejött. Egyre többen szavaztak bizalmat nekünk, egyre több szállítmány célba juttatására kértek fel minket. Mi pedig minden ügyfelünkkel úgy bántunk, mintha Ő lenne az egyetlen a cégnél. Hiszen, pontosan tudtuk, hogy egy frissen induló cégnek, még ha jobbat is nyújt, mint a rég óta piacon lévő konkurenseik, kétszer annyira kell tepernie, kétszer annyira kell bizonyítania.
Mi pedig bizonyítottunk, nem egyszer, nem kétszer. Minden erőnkkel azon voltunk, hogy közös hangot találjunk minden megbízónkkal, és mindenkinek a saját értékrendje szerint nyújtsuk a legjobbat.
Annak a lépcsőnek a neve, ami szintén siker felé visz: ügyfélorientáltság.
Egy napon aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy ketten már kevesen vagyunk. Egyre több volt a megbízás, egyre nagyobb a felelősség, egyre többször csörgött a telefon. Több lett a papírmunka, több lett az adminisztráció. – és ezzel együtt kicsi az az irodának kinevezett szoba, ahonnan elindultunk.
Nem volt mese, bővülni kellett. Az első alkalmazott felvétele előtt mindketten jobban izgultunk, mint az első randinkon.
Vajon be fog jönni? Vajon jó lesz? Rábízhatjuk a céget és az ügyfeleket? Olyan hittel és lelkesedéssel végzi majd a feladatait, mint ahogyan mi tettük eddig?
Ezer és ezer kérdés, de bátornak és optimistának kellett lennünk. Belevágtunk és nem bántuk meg. Egyre több feladatot adtunk át, egyre több felelősséget osztottunk meg.
Nem volt még nagy tapasztalatunk az emberek vezetésében, biztosan követtünk is el hibákat, amelyekből mindig tanultunk valamit.
Még pár lépcsőt mentünk a siker felé felfelé azokon a lépcsőfokokon keresztül, amelyek neve: delegálás és számon kérés képessége.
Aztán egy napon azt vettük észre, hogy már heten vagyunk.
Már nem csak az emberekre és a feladatokra figyeltünk oda, hanem a munkakörnyezetre is. Lecseréltük az össze-vissza ugráló optikai egeret, kényelmesebb irodai székeket vettünk, és nagy gondot fektettünk arra, hogy a mi irodánk egy olyan hely legyen, ahová öröm nap, mint nap bejárni.
Teletettük virággal, képekkel, apró-cseprő kis személyes dolgokkal.
A vezetés során arra is nagyon odafigyeltünk és figyelünk ma is, hogy megismerjük önmagunkat és az emberek alapvető mozgatórugóit . Hogy megértsük, ki hogyan szeret dolgozni, kit milyen értékek vezetnek a döntéseiben. Hogy ezeknek az információknak a birtokában a munkakörökbe a pont oda való embert vegyünk fel, és úgy építsük fel a csapatot, hogy azok dolgozzanak együtt, akik mind emberileg, mind szakmailag jól kijönnek egymással.
Ezért ki nem hagyhatom az utolsó lépcsőfokot sem, ami oda vezetett minket, amit célul tűztünk ki magunknak, azaz siker felé: a folyamatos tanulás.
És hogy kinek mi a siker?
Azt természetesen mindenki maga kell, hogy definiálja.
Számunkra az üzleti siker azt jelenti: egy erős, stabil céget tudhatunk magunk mögött, amelyre az ügyfelek számítanak, és amelyben soha nem csalódnak. Ahova jó bejárni dolgozni, ahol jó a munkát megcsinálni és ahonnan jó hazamenni. Mert a munkahely „csak” a második otthonunk.
Kovács Pál
Irodavezető / alapító tag
Legutóbbi hozzászólások